...a FILM. / részlet /

Tavaszodik, telihold is várható ... A káoszból szerettem volna kiszállni kis időre, de a gondolatot fölülírta az ÚRISTEN.
Így aztán átfogalmazok, átgondolok, átalakulok, néha pedig átmentek egy - egy régi paradigmát hátha legalább kapaszkodásra jó lesz.
Olyan ez, mint amikor valaki esés közben elkap egy faágat, sziklakiállást.

Akaratom ellenére (?) kitartóan gyógyulok. A gipszsín lekerült a lábamról bandázzsal botorkálok.
Iszonyúan serdül a legkisebb gyerekem, a kutyánk meg vonyít vagy fél órája.
Állok a konyha közepén, a fele már hiányzik.
Egy hétig virtuálisan táplálkozunk, vagy átlényegülünk fényevőkké. Még semmi konkrét tervem nincs erre vonatkozóan.
Lomtalanítunk napok, hetek óta, tárgyakat ajándékozunk mindenfelé, bedobozoltuk az életünk ... a szállítható részét.
Néha lassan haladok. Csak ülök egy régi levél, “ anyának sok szeretettel “ papírka, préselt virág felett és nem tudom hogyan tovább.
Az emlékek sorban állnak. Kell -e még mind, hisz költözünk végérvényesen.

Elgondolkodom a ragaszkodás, “ az enyém” érzésén.
Ha most ilyen bonyolultnak tűnik, mi lesz a halál pillanatában?
ODA, végképp nem vihető semmi. Sokat hallottam arról, milyen amikor átesünk a komfortzónánkon túlra, amikor eltűnnek az addig biztonságos keretek.
Egyetlen egyszer tapasztaltam meg, ...a Bartlett tanfolyamon.
Iszonyú volt.
Nem is úgy van és nem is az, amit addig tanultam, amihez alakítottam korábban az életem, hoztam a döntéseim, viszonyítottam a boldog vagy boldogtalanságom, voltam céltudatos vagy esetlen, empatikus vagy embertelen.


BARTLETT nagy mágusa ennek a kornak,...persze vannak még páran vele azonos fajsúlyúak.
Szó szerint odavittem magam az előadására, hogy elámulhassak saját emberi mivoltomon. Csak bámultuk mi mind, csodáltuk és izgultunk vajon kit talál eléggé másnak ahhoz, hogy színpadra szólítson.
Én az utolsó pillanatig reménykedtem. Gyakorlásnál dőltem, hanyatt estem, láttam ahogy a sok “ÉN” felkel és megy a dolgára.
Érzékeléseim miatt nem éreztem, hogy emberből vagyok a régi neveltetésem szerint legalábbis. Gyuri a pszichológus kérdezte miért nincs rendelőm Pesten, ő is profitálhatna belőlem. Na de az orosz csoport, az aztán bámulatosan tette a dolgát. Egyikük se volt kezdő.
DÖBBENET.

Rotyog a milánói alap mindentől függetlenül.
Levegőben tartva kockáztam fel a hagymát. Napok óta lemondtam a szokásos hozzáállásról. Csörög a telefon. A készülék irányába fordulok, de még harapok az asztalon maradt száraz kenyérből. A feszültséget evéssel tompítom. Ha sokáig eltart ez az állapot, akkorára növesztem magam, mint egy gólem. Csapongok össze - vissza. Beindul a hullámvasút. Szélsőségesen vagyok magasztos és vulgáris. Vigyorog a bohóc aztán szívszorítóan zokog. Nem jó ez így. Egyensúlyra vágyom.
Megkavarom a paradicsomot,... rosszkor. Rottyan egyet és köp. Újabb folt a pulóveremen. Maszatolva szétkenem. Mostanában diszleksziásan gépelek. A zavaró, hogy nem tudtam róla.
Belenézek a tükörbe.
Mély barázdák az arcomon, kialvatlan tekintet.
Fogsorom generál alatt, az egyik csiszolás mellett kifütyülök a lyukon.
A hajam ? Zsidró se volna képes ilyenre... Minél tovább bámulom a képet, annál inkább az ismeretlenség érzése támad bennem.
Groteszk vagy öreglány!
Végre eljutok a telefonhoz.
- Mi újság, egyben vagy ? - pár napja beszorult a lába az ágykeret alá, azóta sántít ... ő is.
Azt mondja, ketten érünk egy felet, még jó, hogy legalább neki megmaradt a humora. Érdeklődik, hogy érzem magam. Jól esik a kedvessége, de meg se említem.
Eltitkolom azt is, hogy írok. Nincs róla barátságos véleménye.
- Pedig ez terápiás. - mondom.
- ... és régi vágy - ( ezt nem mondom) .
Férfiből van. Maga oldja a problémáit. Nem enged a lelkéhez közel. Ha utalok rá, hátradől és csúnyán néz.

- Ne gyógyíts, nem kell! - Legyek határozott , kedves, nőies, rugalmas, frappáns, gyengéd, konyhatündér, szárazdajka, házvezetőnő, ágyas.... a sok nyereg már feltörte rég. Szerintem a többi nőét is.
Magam részéről az emancipációt, vagy azt ahová jutott, nem tartom épeszű találmánynak. Persze az is lehet, hogy senki nem metszette, gondozta a tövet így nem csoda, hogy elburjánzott több a vadhajtása, mint az értéke.
A nemek szerepeinek összemosása sem normális.
Nőies nő, férfias férfi egyre kevesebb kőbe vésve se találni rá, utalást. Az igazi példák meghaltak, a nagy megmondók, pedig.....csak a tanfolyamokat tartják.
Lámpást meg keresnem kell!
Azért tisztelet az egész kevés kivételnek!

Forr a spagetti főzővize. Ábrándosan nézem a felszálló gőzt. Figyelem a pillanatot a készülő étel illatát. Matat bennem a szomorúság, tudom fogást akar találni rajtam.
A combizmom megfeszül a gondolattól, felidézve a vasárnapi, önkívületlen ordítást. Ettől még jobban feszül, nem engedhetem az érzést tovább!

Anya arca mosolyog a gőzön át. Szedi a gombócokat a vízből, aranysárga prézlibe forgatja és cimetes cukorral szórja.
Felemelem az asztal szélén hagyott megsárgult levelet.
“Drága kislányom, és unokáim! Remélem soraim a legjobb egészségben talál benneteket.....”

...temetésed és születésed napja is elmúlt idén.
A sárga rózsatő cserépben, már az új lakás lépcsője mellett várakozik egy új tavaszra,... mama.

Feszül az izom a lábamban.Keresem a kontroll kapcsolót.
Nem akarok költözni. Egy kedves ismerős azt írta, az első éjszaka lesz ott nehéz, aztán meg még nehezebb. Szerencsére smileyt is küldött mellé. Bátorít, lassan belakjuk majd. Több évtized után nem egyszerű változtatni.
Csernus szerint az öreg rugalmatlan és törik. Ezért eszem zselatint ( ? ) és tartom ébren a lelkem, hogy ne lehessen igaza.
Nem a harc, a bizonyítás, az “azért se ! ” végett, hanem az egyensúly kedvéért.
Hogy néha nem jön össze?
Hogy szenzitív vagyok? ....és akkor mi van?!