Belépés
Elfelejtettem a jelszavamat

TERÁPIA

2017-06-14

Annyi helyre szaladgálunk időnként gyógyulást keresve, csak azt nem vesszük észre, hogy a legkézenfekvőbb van a legközelebb.

Emberek!

Azt hiszem, felfedeztem egy új és működő terápiát!

Nem kell hozzá más, csak egy agyongraffitizett serdülő szobája.
Meg egy kis önbizalom túltengés, mint az “Ökör és a béka” c. állatmesében a békának. Hogy szakember ? Á! Az nem kell majd magam!

Tehát adva van a szoba, kipakolva. Hál’isten!
Ezen már /szó szerint / átestünk.Van egy csiszológép, van hosszabbító is, mert a Sixtus - kápolna freskója csak mini festékpacni ahhoz képest, ami a falon vár rám.
És van egy két méteres létra. Naná!

Hát akkor hajrá!Tegnap már a lurkó öt óra hosszáig birkózott a feladattal.Hagytam.Főztem .Alibiből.(is ) Na meg valamit ennie kell annak aki gályázik, nemde?
Csak semmi részvét! Ha felkerült oda a kép, hát annyi biztos le is kerülhet...hogy karácsonyra? Meg melyik karácsonyra, nem számít! Fölösleges a kérdést feltenni.

Én már jó pár átváltozásból kivettem a részem.
Először az egész szoba tele volt kicsi kacsákkal, lepkékkel, virágokkal. Ez a babakorszak véget ért. Követte a rózsaszín, majd lila korszak. Állatkák föl, állatkák le.Tapéták föl, csingilingik le, majd föl, le, föl, le föl, le, föl, föl, föl, le, le, le föl ...beleszédülök ebbe a kavalkádba. De jó és kedves! Szerettük mind!
Aztán eljött, a “MAGAMALKOTOMMEG” korszak is.

JAJ!!!!

Csak óvatosan engedtem bele magam, vagyis - őt.
Majd felbátorodtam. Meg rátettem egy-két lapáttal.
Milyen szülő vagyok én, ha nem hagyom kiteljesedni? Meg hát fal? Az van ! Több is, mint elég!
No hajrá! - gondoltam, de nem kellett biztatni. Csodáltuk valóban!
Gyönyörű lett a végeredmény, lassan megnyugodtunk mindannyian.(Leginkább én, mert hittem, örökös az átváltozás: “ mint békának a tó “.)
Most állok a félig csiszolt falak előtt és egyre vívódok.

Hozzáfogok.
Figyeljetek!
Terápia indul!

Belégzés, benn tartom, de nem a megmérettetés kedvéért, hanem mert alig látok a portól.
Az orrom rég bedugult.
Minél kevesebbet tüdőzök le annál jobb.
A gép szívója rég elveszett, vagy kölcsön adtuk? Így aztán én szívok.
Újra mászok. A karjaim elfogytak. Kettő van belőlük, nincs több.
Oh drága Síva isten most cserélhetnénk!
Megfordult a fejemben, hogy leimádkozom a falról a maradékot.
Minden szentet megszólítottam, de nem használ.
Fogalmam sincs milyen magyar “cifraságot “ kellene skandálnom ehhez.
Őszintén?
Jó párral próbálkoztam, de sok csak úgy spontán adta magát. Eredmény... semmi.

Később énekeltem. Nem is értem miért rakunk bútorokat a lakásainkba?
Egyszerűen varázslatos az akusztika.
Gondolhatjátok jól kiengedtem,ami eddig beszorult. A gép meg zúgott.( A szomszédok biztonságban voltak .)
Döntöttem! A következő X -faktorban indulok!
Hurrá!
Kategória : ének - csiszológép kísérettel. Ez már önmagában is kuriózum.

Lazítás.
Séta az ujjnyi poron.
Jé!
Diagnózis : lúdtalp.
Csak az egyiken, még szerencse!
Más a tengerparti homokban gázol, én ide rajzolok szívecskéket! Élvezem is!

Vége a henyélésnek! Munka folytatódik.
Hoppá ! Szólít a természet! Megyek...menni kell!
A kézmosásnál belenézek a tükörbe.
HÚ- Ú - Ú - Ú!
Minden költség és átalakító team nélkül láthatom magam teljesen ősz hajjal!
Tetszik!

Szóval, amikor a bicepszem kifulladt, jött egy életmentő gondolat! Maszkolószalaggal rögzítettem a bal lábamra a gépet, gumipók híján! Hanyatt feküdtem a fal előtt, lábam a falon.
Hogy működtessem a csiszolót?
Gordiuszi csomó ? Fene! Nekem ? Egy nőnek aki klopfolóval szöget tud verni, kis bicskával csavarozni? Na nem!

Hasizom erősítés! Felhúzom magam és kézzel nyomva tartom a kapcsolót. Később leesik a tantusz. Ha lenyomom hosszan, úgy marad a kapcsoló! ÚR ISTEN! ÉSZLÉNY VAGYOK! A lábam pedig rezeg, rezeg. REZEG! Tiszta Flabélos gép! Atyám! Mit találtam ki?! Leonardo elbújhat!

Az önbizalom mutatóm száz felett jelez! Lassan görcsölni kezd a vádlim, a combom. A fenébe, pedig nem sok kellett volna, hogy olyan legyen a csípőm, mint egy fitness bajnoknak fénykorában, igaz csak féloldalasan!
Itt ért véget a cserebogár mutatvány. Felálltam. A létrán még egy - két légtornász trükk biztosítókötél nélkül!
Elégedett vagyok magammal! A reggeli nyomott hangulat elillant! Pezseg a vérem. Le is nyújtottam rendesen, sőt!

Végignézek a falon. Egyetlen árva madár maradt. Pimaszul pislog rám. Nem baj !

Éjjelre nyitva hagyom az ablakot...talán kirepül.

Hozzászólások (0)